Egy idős férfi és egy öregasszony megismerkedik az öregotthonban,
egy-két hónapig barátkoznak, aztán az öregember az egyik kerti padon
ülve ajánlatot tesz:
- Tudod, drágám, öregek vagyunk már mindketten, meg betegesek
is, szexről nem nagyon lehet szó, de azért kivenném a fütyimet:
boldoggá tennél, ha legalább kézben tartanád.

Az öregasszony nem látott ebben semmi rosszat, hát beleegyezett, a
továbbiakban így üldögéltek a parkban, a tóparton, nagy boldogságban.

Egy napon azonban az öregasszony nem találta az öregembert a
megszokott padon, és aggodalmasan járkált a parkban fel s alá.

Egyszer csak meglátta őt a tavacska túlsó partján, amint révülten
mosolyogva ücsörög egy másik öregasszonnyal. Amikor közelebb ment, az
is kiderült, hogy az öreg fütyije az idegen asszony kezében van.
Megmérgesedett, rikácsolni kezdett:

- Te, átok vén kujon, már három hónapja járunk, azt hittem,
minden rendben, nagy a szerelem, és most így talállak itt?! Hát mije
van ennek a vén ribancnak, ami nekem nincs?

- Parkinson kórja....- felelte szégyenlősen az öreg.

A tegnapi újság:

"Hátrahagyta arcképes pólóját egy betörő az 
Egyesült Államokban bűntette helyszínén. A meglopottak 
csak később fedezték fel, hogy egy idegen póló hever 
a ház mellett a földön rajta egy arcképpel, 
az alatt pedig egy - tájszólásban írt - jelmondattal: 
        "Pénzcsinálás a dógom"."

Ha azt írta volna rá, hogy a pénznek nincs szaga, 
nem bukik le és a pólót sem kellett volna kimosni.



              A mai zöldség:

  A pénz beszél. 
Azt mondja, viszlát.


              A holnapi vicc:

Két gengszter beszélget a börtönben.
- Te min buktál meg? - kérdi az egyik.
- Egy apróságon. A fiam osztályfőnöke arról íratott 
  dolgozatot a gyerekekkel, hogy kinek mit csinál 
  az apja.


OFF: Ilyen valóban történt a '20-as években a nagy SZU-ban. 
Dolgozatot írattak kisiskolásokkal 'Mi a véleménye 
szüleidnek a Pártról?' címmel. Aztán nemsokára 
megjelent a hajnali fekete autó...