Nagy Peter ) igy forditja:

> > Derjenige, der den Taeter, der den Pfahl, der an der Bruecke,
> > die an dem Weg, der nach Worms geht, liegt, steht, umgeworfen hat,
> > anzeigt, erhaelt eine Belohnung.

>   Aki feljelenti azt a tettest, aki a Worms fele vezeto ut hidjan levo
>   co~lo~po~t kidontotte, jutalomban reszesul.

> A co~lo~po~t egyebkent en dontottem ki.

Haha, ertem: ha feljelented magad, akkor Te leszel az, aki a tettest, aki a
colopot, ami a hidon, ami az uton, ami Worms fele megy, fekszik, all,
kidontotte, feljelenti, es aki jutalomban reszesul.

Olivier

Sajnalom, hogy tobbek figyelmeztetese sem volt eleg, hogy
rajojj stilusod a TIPP-ben tobbunket irrital. Ugy vettem eszre, hogy nem
sok vitara erdemes gondolatod van, csak szemelyeskedni tudsz es mocskolodni
Vedd mar eszre magad es kimelj meg ettol minket, legy szives!


Scheuring Eva

Erdeklodessel olvastam Szekely Zoltan meghivasat, irnjak az o3
  Forumaba. A Forum-rol valo kivonulasomhoz az utolso cseppek
  egyike az volt a poharban, mikor Szekely Zoltan kifejtette
  elmeletet, hogy en irtam volna sajatmagam denuncialasara a nevtelen
  formedvenyt a TIPP-re. Ennek soran a ra jellemzo, csiszolt, veretes
  stilusban diagnosztizalta, hogy netan elmebeteg volnek. Leven, hogy
  e tortenet kedves anekdotakent elenken el az emlekezetemben, meglep
  az invitalas. Igy ertelmezem: "Gyere ki, bameg"!

      Nehezen tudom elkepzelni, mi az, amivel Szekely Zoltan engem vissza
  tudna hivni. Esetleg egy ondiagnozissal? A vilagert sem eroltetnem.

      Ugyhogy: nem jovok ki. Se a fure, se a betonra.

      Udv: Borocz Jozsef

A  koruton  allt  egy  telefonfulke.  Ajtaja  surun  nyitodott-
csukodott.    Az  emberek  megtargyaltak  ugyes-bajos  dolgaikat,
folhivtak a lakashivatalt, megbeszeltek egy talalkat, penzt  ker-
tek  kolcson  a  barataiktol,  vagy  feltekenysegukkel gyotorte'k
kedvesuket. Egy idos asszony, miutan visszakasztotta a hallgatot,
egyszer nekidolt a keszuleknek, es sirt.  Ilyen eset azonban csak
ritkan fordult elo.
  Egy  napsuteses  nyari  delutan  a  fulkebe  lepett  a  kolto".
Folhivitt egy szerkesztot es igy szolt:
  - Megvan az utolso negy sor!
  Egy piszkos papirszeletrol felolvasott negy verssort.
  - Jaj, milyen levero! - mondta  a  szerkeszto.  -  Ird  at  meg
egyszer, de sokkal derusebben.
  A kolto hiaba ervelt. Hamarosan letette a hallgato't, es  elta-
vozott.
  Egy kis ideig nem  jott  senki,  a  fulke  uresen  allt.  Aztan
megjelent  egy  javakorabeli  asszony, feltuno kover termettel es
feltuno nagysagu keblekkel, nagy viragos nyari ruhaba oltozotten.
Ki  akarta nyitni a fulke ajtajat. Az ajto nehezen nyilt. Eloszor
nem is akart kinyilni, da aztan kivagaodott ugy, hogy  valosaggal
visszalokte  az  utcara a holgyet. A kovetkezo kiserletre az ajto
olyan modon valaszolt, hogy az mar rugasnak is beillett. A  holgy
hatratantorodott es nekiesett a postaladanak.
  Az autobuszra varakozo utasok odacsoportosultak. Kivalt kozuluk
egy  aktataskas,  erelyes  fellepesu ferfi. Megprobalt benyitni a
fulkebe, de olyan utest kapott az ajtotol, hogy hanyatt  esett  a
kovezeten. Mind tobben es tobben gyultek oda, megjegyzeseket tet-
tek a fulkere, a postara es a nagy viragos holgyre. Egyesek tudni
veltek, hagy magas feszultsegu aram van a az ajtoban,  masok sze-
rint a nagy viragos  holgy es a  cinkosa el akartak rabolni a ke-
szulekben levo ermeket, de  idejeben lefuleltek oket. A fulke egy
ideig neman hallgatta oktalan talalgatasukat,  azutan  megfordult
es  nyugodt  leptekkel  elindult  a  Rakoczi uton. A sarkon eppen
pirosat jelzett a lampa, a fulke megallt es vart.
  Az emberek utana neztek, de nem szoltak semmit; nalunk mar sem-
min  sem  csodalkoznak. legfoljebb azon, ami termeszetes. Megjott
az autobusz, elvitte az utasokat, a fulke pedig vidaman baktatott
vegig a Rakoczi uton a verofenyes nyari delutanban.
  Nezegette a  kirakatokat.  Elacsorgott  egy  viraguzlet  elott,
egyesek   lattak   bemenni  egy  konyvesboltba,  de  lehet,  hogy
osszetevesztette'k valaki  massal.  Egy  mellekutcai  italboltban
felhajtott egy kupica rumot, aztan vegig setalt a Duna-parton, es
atment a Margitszigetre.  Az egykori kolostor romjainal meglatott
egy  masik  telefonfulket.   Tovabbsetalt,  aztan  visszafordult,
vegul  atment  a  masik  oldalra  es  tapintatosan,  de  kiratoan
szemezni kezdett a tulso fulkevel. Kesobb, amikor mar sotetedett,
belegazolt egy viragagyba a rozsak koze.
  Hogy ejszaka mi tortent a romoknal, azt nem lehet tudni, mert a
szigeten  rossz  a  kozvilagitas.  De  masnap  a  korai jarokelok
eszrevettek, hogy a romok elotti fulke tele van dobalva  vervoros
rozsaval,  a  telefonkeszulek pedig egesz nap tevesen kapcsolt. A
masik fulkenek akkor mar hult helye volt.
  O" pirkadatkor elhagyta a szigetet, es atkelt Budara. Folment a
Gellerthegyre,  onnan  hegyen-volgyon keresztul at a Harmashatar-
hegy csucsara kapaszkodott fel, aztan leereszkedett  a  hegy  ol-
dalan,  es  nekivagott  az orszagutnak. Soha tobbe nem lattak Bu-
dapesten.
                               *
  A varoson kivul, a Huvosvolgy utolso hazain is tul, Nagykovacsi
kozsegtol  azonban  joval  innen  van  egy vadviragos ret. Akkora
csak, hogy kifulladas nelkul korbe tudja futni egy  kisgyerek,  s
olyan  rejtve  e'l  a magas torzsu fak kozt, mint egy tengerszem.
Tul kicsi meg ahhoz is, hogy valaki lekaszalja;  ennelfogva  nyar
kozepen  mar derekmagassagig no rajta a fu, a gaz meg a virag. Ez
az a hely, ahol a fulke letanyazott.
  A kirandulok, akik erre vetodnek vasarnaponta, nagyon  megorul-
nek neki. Kedvuk tamad megtrefalni valakit, aki meg az igazak al-
mat alussza, vagy eszukbe jut haza  telefonalni,  hogy  tegyek  a
labtorlo ala az otthon hagyott kulcsot. Belepnek a fulkebe - ame-
ly rezsut dolt a puha talajon-, s mikozben az ajton utanuk hajol-
nak a hosszu szaru vadviragok, folveszik a telefonkagylot.
  A keszulek azonban nem az vonalat. Ehelyett negy verssor szolal
meg a telefonkagyloban, olyan halkan, mintha hangfogos hegedun...
A bedobott penzt a fulke nem adja vissza, de emiatt meg senki sem
tett panaszt.
(1perces)