A légiutas-kísérök idönként komoly eröfeszítéseket tesznek, hogy a
repülés elötti "repbiztonsági monológjukat", amit mindenki baromian
un, egy kicsit szórakoztatóbbá tegyék.
A következök valóban elhangzottak a fedélzeten:
"A szeretönket ötvenféle módon hagyhatjuk el, viszont a repülögép
elhagyása csak négyféle módon lehetséges és engedélyezett."
"Gondolunk rá, hogy legyen dohányzó részleg ezen a gépen; akinek
muszáj rágyújtania, keresse meg a személyzet egy tagját, és mi majd
szépen kikísérjük a repülögép szárnyára."
"A mosdókban tilos a dohányzás. Akit rajtacsípünk, hogy dohányzik a
mosdóban, annak azonnal el kell hagynia a gépet."
"Ha a kabinban leesik a légnyomás, a fejük fölötti rekeszekböl
oxigénmaszkok ereszkednek le. Fejezzék be a sikoltozást, ragadják
meg, és helyezzék a maszkot az arcukra. Ha kisgyerekkel utaznak,
elöbb saját maszkjukat rögzítsék, utána az övét. Ha két kisgyerekkel
utaznak, döntsék el, melyiket szeretik jobban."
"Az üléspárnák fennmaradnak a vízen, tehát vízre történö
kényszerleszállás esetén vegyék öket magukhoz a jókívánságainkkal
együtt."
Leszálláskor: "Mielött elhagyják a gépet, kérjük, vegyék magukhoz
minden holmijukat.
Amit itthagynak, azt igazságosan szétosztjuk a légiutas-kísérők között.
Kérjük, hogy gyereket, feleséget,anyóst ne felejtsenek itt!"
"Aki utoljára száll ki a gépből, annak kell kitakarítania."
A pilóta közleményei:
"Örülünk, hogy nekünk vannak a legjobb légiutas kíséröink... Sajnos
azonban ezen a járaton egy sincs itt közülük."
"Emberek, most értük el az utazómagasságot, úgyhogy mindjárt
kikapcsolom az "öveket becsatolni" jelzést. Szabadon mehetnek, ahova
akarnak, de kérem, maradjanak a gép belsejében, amíg le nem
szálltunk... odakint egy kicsit hideg van - mínusz 50 fok -, meg
aztán, ha a szárnyon járkálnak, az negativan befolyásolja a repülési
pályát."
"Az érkezö reptéren 25 fok van, némi szakadozott felhözettel, de
megpróbálják összefércelni öket, mire odaérünk."
A Southwest Airlines járatán hangzott el egy nagyon kemény leszállást
követöen egy utaskísérö szájából:
"Ez jó nagyot szólt, sejtem is, hogy mit gondolnak. De meg kell
mondanom, hogy nem a légitársaság hibája volt,nem a pilóta hibája
volt, nem is az utaskísérök hibája volt...ez a beton volt!"
A texasi Amarillóba tartó egyik American Airlines járaton történt, egy
nagyon szeles és dobálós napon. A végsö egyenesben a kapitány
keményen küzdött az elemekkel, majd úgy tette le a gépet, hogy szinte
belereccsent. A légiutas-kísérö közleménye:
"Hölgyeim és uraim, üdvözöljük önöket Amarillóban. Kérjük, maradjanak
ülve bekapcsolt övekkel, amíg a kapitány a kijárathoz gurítja azt, ami a
gépünkböl megmaradt!"
Egy másik, korántsem perfekt leszállás után ezt hallhatták az utasok:
"Kérjük, maradjanak a helyükön, amíg Kenguru kapitány a terminálhoz
szökdel velünk."
A pilóta, ahogy ö mondta, keményen odaverte a hajót a betonhoz. A
légitársaság szabályzata szerint az elsö tisztnek az ajtóhoz kell
állnia, és mosolyogva ismételgetni a kiszálló utasoknak: "köszönjük,
hogy társaságunkkal repült". Egy ilyen leszállás után - mesélte -
kicsit kinos volt az utasok szemébe néznie, számított rá, hogy nem
ússza meg kommentár nélkül. Már majdnem mindenki kiszállt, kivéve
egy kis, öreg hölgyet bottal a kezében.
- Fiam, kérdezhetnék valamit? - igy a néni.
- Miért ne, asszonyom - felelte a pilóta már majdnem
megkönnyebbülten.
- Mi történt? Leszálltunk, vagy lelöttek minket?
- Hölgyeim és uraim - szólt a kapitány -, a járat késve indul. Ha
óhajtják, kinyújtóztathatják a lábukat a váróteremben.
Az utasok kiszálltak, csak Ray Charles maradt a fedélzeten. A kapitány
töle is megkérdezte, nem óhajt-e járni egyet.
- Nem, köszönöm, de nagyon hálás lennék, ha a kutyámat kivinné egy
rövid sétára - felelte ö. A kapitány udvariasan kivezette a kutyát.
Azt mondják, órákba tellett, mire az utasokat sikerült rávenni, hogy
visszaszálljanak a gépbe, miután látták, hogy a kapitány
napszemüvegben, egy vakvezetö kutyával közlekedik...
A gép már jó hosszú ideje várt felszállási engedélyre, amikor a
kapitány végre felvette a mikrofont, és így szólt:
- Elnézést kérek a késlekedésért, de elromlott az a gépünk, amely a
csomagjaikat szokta megnyomorgatni és a fogantyúkat letépkedni,
úgyhogy ezt most a földi személyzet kénytelen kézzel csinálni.
|
Motto:
Mindenhol jo, de legjobb
ahol nincsenek albanok, ukranok,
negerek, leszbikusok, buzik,
oszkar-dijasok, nyugdijasok,
sasok, patkanyok, egerek, tetvek,
arabok, uzbegek, teve'k es ugyvedek...
(Van meg ilyen hely, csokolom?)
Jenot, egeszseget!
Kicsit eros volt ez a motto, nem gondolod?
Nana, direkt azert irtam, hogy sokkoljalak.
Ha aramutest nem tudok adni, akkor legalabb ezt.
De jovo hettol megyek meduzatanfolyamra, onnantol
mar sik a palya.
Ha nagypapanak akadozik a szive, csak olvasd fel neki ezt.
Reagalni fog biztos.
Ha meg nem, akkor lehet, hogy kek a szine, vagy Lajosnak hivjak:)
Ezt nem is tudom kihagyni:
laly3 irta:
(MOKA 4511)
>> Mindennap új alsógatyát veszek fel. Vasárnapra már 7 van rajtam.
Nem azert mondom, de ez azert sok kerdesemre valaszt adott.
---
Csak azert huztam ala, mert innentol nem viccelek, ez rem komoly:
- Miert szokas Pakisztanban, hogy szart kennek a falra az eskuvon?
- Hogy eltereljek a legyek figyelmet a menyasszonyrol....
Udv: Kakaos Csiga
|
