Hosszú hétvégét!
Az alabbi szosszenetet a tegnapi szambol olloztam, de szedhettem volna akar a t
avalyelotti, vagy
azelotti szamokbol is.
Senkinek nem tunik fel az oriasi -velemenyem szerint nem szandekos- bukfenc ben
ne?
"Az autot vezeto Stirlitz meglatta az ut mellett stoppolo Mullert. Gonoszul elv
igyorodott, majd elhajtott mellette. 3 perc mulva ismet eszrevette, amint Mulle
r ketsegbeesetten stoppol az ut menten. Ez meg haromszor megismetlodott. Stirli
tz gyanut fogott. A tizenotodik alkalom utan feny gyult az agyaban: Aha, ez kor
forgalom! - gondolta."
3 perc alatt meg gyalog is tobbszor korbejarhato egy "korforgalom", az pedig me
g Stirlitztol sem
varhato el, hogy autojaval 0,5 km/oras sebesseggel "hajtson el" Muller mellett
:)))
M.
|
A Smith család évek óta hiába várja a gyermekáldást, így nagy nehezen
arra az elhatározásra jutnak, hogy fogadnak egy bérapát. A nagy nap
reggelén Mrs. Smith idegesen várja a jelentkezőt. Eközben egy házaló
fotós csenget be az ajtón, hátha sikerül egy kis munkát találnia. Mrs
Smith ajtót nyit.
- Jó reggelt asszonyom, azért jöttem. . .
- Ooo, tudom miért jött. Már nagyon vártam - mondja Mrs Smith.
- Tényleg? - lepődik meg a fotós. - Nagyon jó. Tudja, a gyerekek a
specialitásom.
- Ebben bíztunk a férjemmel. Jöjjön be és foglaljon helyet!
Hamarosan Mrs Smith a tárgyra tér:
- Nos, akkor hol kezdjük?
- Bízzon csak mindent rám! Azt hiszem, kettőt csinálnék a fürdőkádban,
egyet a kanapén és talán néhányat az ágyon. Esetleg a nappali is
mókás lehet. . .
- Fürdőkád, nappali? Nem csoda, ha a férjemnek nem sikerült eddig.
- Nos, asszonyom, senki nem tud minden alkalommal tökéletes
dolgokat produkálni. De ha kipróbáljuk több pozícióban, különböző
irányokból, biztos vagyok benne, hogy elégedett lesz az eredménnyel.
- Uristen, az nagyon sok. . . - sóhajtja Mrs Smith.
- Asszonyom, az én szakmámban az embernek muszáj időt szánnia a
munkájára. Meg tudnám csinálni öt perc alatt is, de biztos vagyok
benne, hogy elégedetlen lenne vele.
- Hát, nem is tudom. . . - motyogja Mrs Smith.
A fotós előveszi a tárcáját és kihúz belőle egy sorozatot a legjobban
sikerült gyerekfényképeiből. Megmutatja az elsőt:
- Nézze csak, ezt például London belvárosában, egy busz tetején
csináltam!
- Uristen! - kiált fel Mrs Smith előhúzva zsebkendojét.
- És ezek az ikrek is elég jól sikerültek, pedig az anyjuk nagyon
megnehezítette a dolgomat.
- Megnehezítette?
- Igen. Végül ki kellett mennünk a Hyde parkba, egyébként nem is
sikerült volna. Képzelheti, milyen nehéz volt ott a sok ember között.
Annyian jöttek oda, hogy négy-öt sorban is lökdösték egymást.
- Négy-öt sorban? - kérdezi Mrs Smith tágra nyílt szemmel.
- Igen - mondja a fotós. - Az anyjuk nagyon hisztis volt. Több, mint
három óra hosszat sikítozott folyamatosan. Gondolhatja, milyen nehéz
volt koncentrálnom. Aztán besötétedett, úgyhogy a végét már sietve
kellett ellőnöm. Amikor meg a mókusok elkezdték rágcsálni a
felszerelésemet, csomagoltam és hazamentem.
- Azt mondja, tényleg megrágcsálták a, hmm. . . felszerelését? - hajol
előre Mrs Smith.
- Igen, így volt. Nos, asszonyom, ha készen áll, akkor behoznám az
állványomat.
- Allványát?
- Persze. Szükségem van rá, a felszerelés olyan nagy, hogy nem tudom
sokáig tartani. Asszonyom? Asszonyom?. . . . A fenébe, hát nem elájult?
|
"Orosz maffizvezér az új autójával át akar kelni a határon, a határor
megkérdi tole:
- Mondja maga, mivel megy az az autó?
- Természetesen vízzel.
- Vízzel?
Az orosz, odamegy a motorháztetohöz, felnyitja, ott ül benne 3 kisember, és
mind azt mondja:
- Viiiizeeeeet, viiizeeeet."
|
