- Édesanyám, mi az iskolában főzni is tanulunk!
- És megehetitek, amit főztetek?
- Muszáj
- Apa , ugye te azt mesélted, hogy egyszer kidobtak az iskolából?
- Igen fiam, de most ez hogy jutott eszedbe?
- Csak azért, papa, mert a történelem ismétli önmagát.
-Vegye tekintetbe a tisztelt bíróság, hogy egyszer már megbűnhődtem a
bigámia miatt.
-Hogyhogy?
- Két anyósom van...
honlapom www.btomi.tar.hu játékok, utilitik, receptek, filmek
|
----Hisz Ön a repülo csészealjban?
--- Hát persze!
--- Látott már valaha is ijent?
--- Mióta elváltam, azóta nem!
............................................................................
A parkoloban egy kocsijához igyekvö no észreveszi, hogy egy autó vezeto
nélkül gurulni kezd. Szokatlan jelenléttel kinyitja a kocsi
ajtaját,...beugrik...behuzza a kéziféket. Amikor kiszáll, észreveszi, hogy
egy férfi áll a kocsi mellett.
--- Gurult, de megállitottam---jelenti ki büszkén a no!
--- Tudom--- válaszolt a férfi---én tóltam!
............................................................................
................
|
A kocsmában egy férfi meséli a haverjának:
- Te, a feleségem elofizetett nekem a National Geographic és a Playboy
magazinokra.
- És miért pont erre a kettore?
- Ugyanazon okból: mindkettoben olyan helyeket láthatok, ahol sosem fogok
járni.
Anyuka sétál az állatkertben a fiával. Megállnak az elefánt ketrece előtt...
- Anyu mi az ott?
- Az ormánya, fiacskám...
- Nem... Az ott!
- A foga, fiacskám...
- Neeem... Az ott a lába között!
- Ja... az... khmm... semmi, fiacskám...
Következő alkalommal az apjával sétál a kisfiú az állatkertben. Amikor
újra az elefánt elé kerülnek, a fiúcska elkezdi:
- Apu, mi az ott?
- Az ormánya, fiacskám...
- Nem... Az ott!
- A foga, fiacskám...
- Neeem... Az ott a lába között!
- Ja. Az az elefánt nemiszerve, fiacskám...
- De hát anyu azt mondta hogy az semmi...
- Jahhh... - mosolyog az apuka. - Anyuka el van kényeztetve...
Munkahelyi baleset
Tisztelt Uram!
A baleseti jegyzőkönyv 3. rovatában írott válaszommal ("A
baleset oka: átgondolatlan tervezés") kapcsolatos, a
részletek iránt érdeklődő levelére válaszul, az alábbi -
remélem kielégítő - leírást áll módomban közölni.
Kőművesként dolgozom. A baleset napján egyedül dolgoztam egy
hatemeletes épület tetején. Amikor munkámat befejeztem,
láttam, hogy egy kevés (utólag lemérve mintegy 110 kg-nyi)
tégla megmaradt. Úgy döntöttem, hogy a téglákat nem fogom
kis részletekben, a kezemben lehordani, hanem a 6. emelet
magasságában, az épület oldalara szerelt (teherszállításra
szolgáló) csigával eresztem le.
A csiga kötelét a földszinten kikötöttem, felmentem a
tetőre, a kötél végén lévő ládát oldalra húztam, és
megraktam téglával. Ezután ismét lementem a földszintre,
eloldoztam a kötelet és erősen szorítottam, hogy lassan
leeresszem a 110 kg-nyi téglát.
A baleseti jegyzőkönyvből megállapíthatta, hogy a testsúlyom
84 kg. Meglepetésemben - melyet az okozott, hogy hirtelen
elemelkedtem a földtől - elveszítettem lélekjelenlétemet, és
elmulasztottam elengedni a kötelet. Így aztán nem is kell
mondanom, hogy nagy sebességgel emelkedni kezdtem az épület
oldala mentén. Körülbelül a 3. emelet magasságában
találkoztam a téglákkal megrakott ládával, amely jelentős
sebességgel tartott lefelé. Ez a magyarázata a
koponyatörésnek, kisebb zúzódásoknak és a törött
kulcscsontnak, amit a baleseti jegyzőkönyvben már leírtam.
Alig lassulva folytattam emelkedésemet egészen addig, míg
jobb kezem ujjai két ízület mélységben megakadtak a 2.
bekezdésben említett csigában. Szerencsére ekkorra már
visszanyertem lélekjelenlétemet, és a belémhasító fájdalmak
ellenére erősen tartottam a kötelet. Körülbelül ezzel egy
időben a téglákkal megrakott láda a földbe csapódott, és az
ütközés erejétől a láda alja kiszakadt. Ekkor, megszabadulva
a téglák súlyától, a láda már mindössze 23 kg-ot nyomott.
Hadd emlékeztessem ismét testsúlyomra (2. bekezdés). Ahogy
bizonyára elképzeli, gyorsan zuhanni kezdtem az épület fala
mentén.
Körülbelül a 3. emelet magasságában találkoztam a felfelé
tartó ládával. Ennek számlájára írható a két törött bokám és
néhány fogam, valamint a lábaim, és altestem súlyos hasított
sérülései. Szerencse a szerencsétlenségben, hogy a ládával
való találkozás annyit fékezett zuhanásomon, hogy amikor
végül a téglahalomra estem, mindössze 3 gerinccsigolyám
roppant össze. Azonban, ahogy a téglahalom tetején, iszonyú
fájdalmak közepette, mozgásképtelenül feküdtem, és láttam a
felettem 6 emelet magasságban himbálódzó ládaroncsot, ismét
elvesztettem józan ítélőképességemet, és elengedtem a
kötelet...
A fentiekre tekintettel kérem Önt, hogy távollétemet igazolt
hiányzásnak tekintse, betegállomány jogcímén.
Tisztelettel:
A kőműves
|
